Kócos ékszerek

12 napja írtam...

tegnap mélyponton voltam, bőgtem egy órát, nagyon elkapott a fiam, az otthonom hiánya, nem azért, mert itt nem jó, hanem mert mert...

de most nem erről akartam...

elöljáróban el kell mondanom, hogy a Jani egy nagyon jóképű, ámde igen bunkó és otromba pasi, amit azért kell megírnom, mert megsértődött, hogy róla nem is írtam egy sort sem, csak Katáról, meg a kempingről, holott itt van ő is a jóképűségével meg a bunkó vicceivel a rétes mellett, az italos faházban, és amikor mondtam neki, hogy megírom, milyen jófej, akkor még jobban megsértődött, azaz nem írhatok róla mást, csak hogy jóképű és bunkó, ami egyébként tökre fedi a valóságot, meg az is, hogy alapvetően jófej, de ezt ugye nem írhatom le, tehát le se írtam, Jani, remélem, ezt most olvastad és akkor léphetek tovább :)

szóval, viselkedések...

nagyon tanulságos figyelni az embereket a kempingben is, meg a kikötőben is, a nyomok sokat mesélnek, a mosdóban talált véres vécépapír, amit egyszerűen képtelen vagyok értelmezni, hogy aki ezt így otthagyta, az a női személy mégis hogy?, vagy azt, aki elmosogat a kempingben és otthagyja maga után a maradékot a lefolyóban, én meg takaríthatom ki, ha én is szeretnék elmosogatni, Dóriék is mesélnek érdekeseket, hogy 2.500,-/éj áron mi mindent is várnának el az emberek, vagy ott van a középkorú pasi, aki behajt a kapun, leparkol, majd köszönés nélkül elindul körbenézni, se bű, se bá, a másik, aki a mosogatóban mos fogat, holott minimum 10 mosdókagyló várja a fürdőben, egészen három lépéssel arrébb, hogy hiába a tábla, hogy itt mosogass, ez meg az ivóvíz, tojnak rá, hogy rajtam kívül eddig egyetlen holland pár mosott ruhát, pedig itt a mosógép és éppen elkaptam egy beszélgetést a fürdőben arról két lány között, hogy vajon nektek is olyan büdös-e a ruhátok, mint nekünk, van, ami bosszant, mert miért én takarítsam ki utána a mosogatót, van, amire csak elkerekedett szemmel nézek, hogy ezt vajon otthon is így?, vagy ha eljön nyaralni, akkor ezek az apró kis szabályok, vagy nem is tudom, minek nevezzem őket, mind érvényüket vesztik? és ha így van, akkor nekem miért nem? vagy én tényleg ufó vagyok? :)

tündéri embereket ismertem meg a kikötőben, de találkoztam azzal is, hogy ne nézz már meg minden bóvlit, vagy hogy: ezt valaki viseli is?, vagy hogy a 2.500,- forintos cuccot elviszi kétezerért, kici, ócó, kínai... a következő ilyennek azt fogom mondani, de esküszöm, megcsinálom, hogy kipakolok mindent, ez kell ahhoz, hogy elkészítse, ha 20 percen belül megoldja, viheti ingyen...

szerencsére nem ez a többség :)

vannak szívmelengető találkozások és beszélgetések, ezeket viszem majd haza magammal, a többit tanulom lazán elengedni, már elég jól megy :)

és akkor beszélek a fiammal este telefonon és egy nyugodt, felnőtt férfi hangját hallom, amitől elönt a hála...

sorsfordító nyár...