Gyorsan írok, mielőtt elmegy a fény egészen, mert itt a teraszon nincs világítás, nem látom a billentyűket, ha besötétedik :)

A tegnap, azt hiszem életem egyik legszemetebb napja volt, csak az enyhítette, hogy anyukám meglátogatott. Azért jött, hogy elhozza a régi telefonomat, hurrá, azonnal nekiláttam, bele a sim, csakhogy a telefon nem látta, hogy én azt beletettem, süket maradt, mint az ágyú. Kétségbeesés level 2. (Az első szint volt ugye a meghalt telefonom, alaplapi hiba, javítás csak pesten, ár kb ötvenezer...) Oké, mi legyen? Talán az a baj, hogy a mikro sim-et az átalakítóval együtt sem szereti. Akkor Tapolca, Vodafone. Leparkolok a város szívében és erre nem pont egy telefonszaküzlet előtt? Vegyük ezt a sors jelének, bemegyek, kiderül, más telefon látja a sim-et, csak az én régim nem, ne is nagyon reménykedjek, valószínűleg az a baj, hogy nagyon régi már... Kétségbeesés level 3. Megoldás: egy semmi másra, csakis telefonálásra alkalmas picike nokia, de ez a kiadás sem volt betervezve és egyébként is. Viszont az ujjaim nem felejtették a ritmust, hogyan kell nyomógomboson a megfelelő betűig jutni :D Végülis én még ezzel kezdtem, vagy mi a szösz :)

Oké, rohanás tesco, onnan vissza anyuhoz, félúton akarom hívni, hogy úton vagyok, mikoris kiderül, hogy nincs meg az új telefonom. Kétségbeesés level 4. Hátramenetben Y, direkt figyelem, nehogy az útat szegélyező kis árokban kössek ki, és ott kötök ki, mindkét hátsó kerék lent az árokban, kijönni nem tudok. Kétségbeesés level 1.000.000. Nem szégyellem, ott eltörött a mécses. Reszketve bőgtem, hogy akkor most hogyan tovább. Ez is olyan sztori, amit majd nagyon jól lehet tábortűznél mesélni, de azért... nnnnnnna... Szerintem én voltam a falu aznapi szenzációja, összeszaladtak jó sokan, de nagyon helyesek voltak és végül négy markos, mokány pasi kiemelte az autót, miközben gázt adtam, így megmentettek. Sírva borultam az első nyakába, hogy köszönöm.

Vissza a telefonboltba, de ott nem hagytam, hívják a számom, kicseng, de nem ott, se nem az autóban, majd felveszi valaki, kiderült, hogy leadták a tescoban. Mert ugye, csak a remény hal meg. Visszaúton anyám hív, hol vagyok, mondom, már minden rendben, majd mesélek :)

Aztán, miközben eszem a gnocchit, amit anyu hozott, úgy döntöttem, ez volt a legrosszabb nap, csak jó jöhet ezután. Ajánlom neki, különben nagyon összeveszünk, a sors meg én :)

Mire anyu visszaindult Pestre, a szomszédból is elköltöztek a papucsosok, nagy megkönnyebbülésünkre, rémesek voltak, megszólítottak boldog-boldogtalant, aki arra járt, csak mondták gépiesen a szöveget, levegőt sem véve, már menekültek az emberek, így nálam sem álltak meg persze, aki mellettük voltam. Plusz arra a helyre költöztek be, amit eredetileg magamnak kértem. Viszont megtudtam egyiküktől, hogy mivel mostanában nem eszem húst, biztosan emelkedik a rezgésszintem és fejlődök spirituálisan. Jobb, hogy nem mondtam erre semmit, akik ismernek, tudják, miért. Inkább csak mosolyogtam sejtelmesen és közben éreztem, hogy igen nagyot haladtam személyiségfejlődésem hosszú lépcsősorán. Volt az legalább három fok is :D

Zsófi azt mondta, én vagyok a badacsonyi rém, esténként hullaszőnyeg vesz körül ugyanis a teraszon, komolyan, velem kellene reklámozni a spirálos, kültéri szúnyogírtót, hogy tényleg működik. Mert működik :) Még nincs sötét, de most gyújtottam meg a ma estit, mert megint le kellett csapnom egy szúnyogot a karomon. Nem tudom, mit képzelnek ezek! :)

A mai nap egyébként rémes volt, csak főttünk a levünkben, hazaérve, vagyis hát, szóval ide, az ideiglenes otthonomba, első dolgom volt fürdeni és mivel nem működik a mosógép, valamint mosószerem sincs, gyorsan kimostam kézzel két trikót, meg egy-két fehérneműt, nem egy vasziszdasz, volt már ilyen, én még mostam MOS6-tal mosókádban, ebből is látszik, milyen öreg vagyok :) Azért még ne lőjetek le, menni, beszélni, dolgozni tudok :)

folyt.köv.