Szóval, hogy eljöttem két és fél hónapra otthonról...
Nagy vállalás volt ez sok okkal. Azt már tudom, hogy jól döntöttem, a nehézségek ellenére is vagy tán éppen azért :)
Hihetetlen kaland volt a leérkezés is, esős, hideg időben, két óra csúszással a tervezetthez képest. Két autóval jöttünk, ugyanis Zsófival együtt csináljuk ezt, még ha én vagyok a pult mögött, akkoris. (https://www.facebook.com/RixArtSteel/) És naná, hogy Zsófi autója a metsző hidegben este 8-kor nem indul, miközben velünk van Mariann is, aki csak ránk várt, hogy átadja a faházat, hogy aztán Zsófival hazajöjjön, mert vonat már nincs. Nem részletezem, a lényeg, hogy bikázás, újraindítás, svéd srácok leintése után elvergődtünk a kempingbe, ami most az otthonom lesz jóideig, aztán tűz a keszthelyi tescóba, akksi-vásárlás, Zsófi szerel, mert ő ezt is tudja, hogy aztán végül éjjel fél egykor hazaindulhassanak. Tipikusan az a sztori, amit majd mesélni lehet dédunokáimnak is, de ott helyben azért elég húzós :)
A kemping tuti, nagyon kedvesek a lányok, akik itt vannak és persze, hogy nem luxushotel, de megszerettem, tényleg. Érdekes tapasztalás volt teljesen kiszakadni a napi rutinból, kiderült, hogy sok minden más mellett a laptopom töltőjét is otthon hagytam, úgyhogy ez a "mankó" kiesett nekem két napra, de jó is volt ez így. Szombat délután vágtatott le utánam a fiam mindennel, amit elfelejtettem magammal hozni, örök hálám érte (meg a benzinköltség, of course) :)
A kikötőben van egy hattyúcsalád, nagyon szépek, papa, mama, gyerekek és egy újabb tapasztalat: vannak, akik azt hiszik, az buli, ha zargatják a hattyúkat... Persze a hím erre támad, védi a kicsiket, egyszer már odamentem szólni, mert nem bírtam tovább nézni...
Mellettem rétes, héthatárra szólóan finom, kemény menet ez, kontrollálnom kell magam, az anyagiak és a kalóriák miatt is :)
Meghalt a telefonom tegnap, mert miért ne ez is éppen most, rémesen elveszett érzés, ilyen messze otthonról... Megoldódik holnapra, de olyasmi, mintha nagyon kicsi lennék, a világ nagyon nagy és nem találnám a kapcsolódási pontokat. Amiben az a furcsa, hogy én még akkor voltam gyerek, amikor csak vonalas telefon volt, az se mindenkinek, mégis túléltem :)
Tegnap este megszállt mellettem két motoros srác, srác?, negyvenesek ők is, órákig beszélgettünk az egyikkel, és minő véletlen, gépészmérnök, a hegesztéshez is ért, ráadásul egy napon születtünk :) Ennek mennyi egyébként a statisztikai valószínűsége? :)
Mondtam már, hogy ősztől rozsdamentes hegesztői tanfolyamra megyek? Nem? Hát akkor most mondom :)
folyt.köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
