A nevem Köves Viktória, én készítem a Kócos Ékszereket. Írhatnék ide hosszas és szokásos sztorit útkeresésről, hitvallásról, mert az is van nekem, naná, meg arról, hogy örök életemben ékszereket akartam készíteni, de nem fogok...
Ékszereket kell készítenem. Pont. Belső kényszer ez, nincs rajta mit magyarázni. Nem így és nem ennek indultam, de ez az első, amit nem hagytam el két év után, mint minden mást. Valami közöm tehát csak van hozzá :)
Ki nem állhatom a gagyit. Gagyi minden, ami az. Részletesebben? Eltörik, kopik, fényét veszti, karcolódik, kisujjal összenyomod, allergiás leszel rá, borzalmas izléssel készült, giccs. Ebben már-már a kérlelhetetlenségig sarkos vagyok.
Viszont pont emiatt a kérlelhetetlenség miatt van az, hogy ha bármelyik ékszeremmel bármilyen gondod adódna, cserélem, megjavítom, megoldom. Nem sokszor kellett az elmúlt évek során, egy kezemen meg tudom számolni.
Ennek egyik oka, hogy nemesacéllal dolgozom, másnéven orvosi fémmel. Az egyetlen olyan fém, amely nem allergizál, tudod, ezt használják akkoris, amikor összecsavarozzák valaki csontjait például. Szerelmese vagyok az acélnak. (És igen, ez volt a szirupos pillanata a bemutatkozásnak.)
Azt szokták mondani, hogy a siker 10% tehetség, 90% munka. Én meg azt mondom, hogy az ékszer 10% alkotás, 90% szakma. Az jó, ha szép a lelked, de ha nem vagy a szakmád mestere, hiába.
Nem tetszenek mindenkinek az ékszereim, nem is lehet így, de a szakma mesterének mondhatom magam. Amibe az is beletartozik, hogy tudom a határaimat. És erre nagyon büszke vagyok. Erre vagyok a legbüszkébb.
Minden ékszerre, amit készítek, 100%-os garanciát vállalok. Nemcsak most. Nem fél évre. Tíz évre is akár.
Még ide akartam volna írni azt, amire ezer évvel ezelőtt rájöttem, hogy tudom, hogy minden ékszernek megvan a tulajdonosa, csak találkozniuk kell, de ezt a szövegemet is lenyúlták :) Akkor most híres vagyok? :)
kocos_ekszerek készítette ezt a képet.
